Omán

Az Ománi Szultánság elbűvölÅ‘ és lebilincselÅ‘ vidék, ahol Marco Polo tevegelt, a bibliai Job végsÅ‘ nyugalomra lelt és ahol Szinbád, az utazó vitorlát bontott. Látványos táj, ahol megtalálhatók a csipkézett hegycsúcsok, káprázatos vízesések, lélegzetelállító homokdűnék, idilli oázisok és a végtelenbe nyúló homokos tengerpart. Talán ezek a természeti csodák különböztetik meg Ománt a többi Közel-keleti országtól. A terület bÅ‘velkedik a földtani csodákban is: a Jebel hegység északi részének sziklatömbjei, délen a Dhofar tengertÅ‘l távolabb esÅ‘, hullámzó legelÅ‘k, a Rub al Khali homokos tengerpartja, Umm as-Samin határtalan szikes földteknÅ‘je és Jiddat al Harasis porlepte tájai és sziklaképzÅ‘dményei. Az ország éghajlata tájegységrÅ‘l tájegységre változó. A tengerparti vidékeken nyáron meleg és nedves a levegÅ‘. Az ország belseje forró és száraz, néhány magasabban fekvÅ‘ hely kivételével, ahol egész évben mérsékelt a hÅ‘mérséklet. Délen viszont kellemesebb az éghajlat, fÅ‘leg a nyári idÅ‘szakban. Aki teheti ilyenkor délre megy, hogy a Dhofar monszuntól buja és hűs vidéken találjon enyhet a perzselÅ‘ ománi nyárban.